Mad World is Mine - egy újabb saját készítésű film
Ezúttal Juhász Gergely, Kodó Tímea (ismét..) és Wahr Flóra közreműködésével készült el, a Mad World is Mine névre hallgató rövidfilm. Ha minden jól megy, szombaton kerül bemutatásra a Trafóban, és még a tévében is (Mtv1) lehet fel-fel tűnik. Szorítsatok.
Mad World is Mine - azaz egy újabb saját készítésű film
Ezúttal Juhász Gergely, Kodó Tímea (ismét..) és Wahr Flóra közreműködésével készült el egy, a Mad World is Mine névre hallgató rövidfilm. Ha minden jól megy, szombaton kerül bemutatásra a Trafóban, és még a tévében is (Mtv1) lehet fel-fel tűnik. Szorítsatok.
2012
158 perc, 2009. R: Roland Emmerich Sz: John Cusack, Amanda Peet, Thandie Newton, Woody Harrelson, Danny Glover, Oliver Platt
Roland Emmerich (A Függetlenség Napja; Holnapután) ismét a világ elpusztítását hozta el nekünk, ezúttal még monumentálisabb formában. Elég, ha annyit mondok, ha a Függetlenség Napja 1996-ban ilyen effektekkel lett volna tele, még most is és tátott szájjal ülnék a Flórián Mozi 8. sorának 10-es székében. Eltelt 13 év, ami a technika rohamosan fejlődő világában kb 100 évnek számít, és lám, itt ez a film, amely tökéletes demonstrációja annak, mire képes a jelen filmgyártása, ami a látványt illeti. Azt, hogy mire képes a jövő filmgyártása, remélem, megtudjuk az Avatar után (bemutató: december 17!).
Ami tehát az effekteket illeti, semmi panaszunk nem lehet. Aki "látványorgiára" avagy "vizuális kielégülésre" vágyik, az nem bánja meg, ha erre vált jegyet a moziban. Aki viszont sablonmentes, NHP-s (No Happy Ending), elgondolkodtató filmre vágyik, az inkább maradjon otthon (...és nézze meg a Let The Right One In-t / Engedj Be!; kritika nemsokára várható.)
A film kliséivel érdemes külön foglalkozni. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem árt ha agyunkat csökkentett üzemmódra kapcsoljuk annak érdekében, hogy a film 2/3-a élvezhető legyen. Ha ezt nem tennénk meg, nem tudnánk túllépni az olyasféle problémákon, mint például: miért kell a repülővel 10 méterre a föld felett szállni? Vagy éppen miért kell az egész emberiség sorsát kockára tenni, pár milliárdos életéért? Ellensúlyozásul viszont találtam pár példát arra is, amikor nem pont az történt, amire vártam, ami egy ilyen kaliberű film esetében nem sokszor történik meg. A legjobb példa talán az elnök búcsú beszéde, "Isten áldja Amerikát" nélkül.
A film történetéről nem nagyon érdemes beszélni. A maják megjósolták a világvégét 2012. december 21.-ére, ami természetesen be is következik. Van egy apánk, aki a munkájának élt, keveset foglalkozott családjával, felesége elhagyta és mással él, gyerekeit pedig keveset látja. Innentől kezdve csak menekülnek végig. A leírás alapján ez lehetne akár a Világok Harca is, de azzal ellentétben, ebben fontosnak mondható mellékszálak is futnak, melyekre most külön nem térek ki.
A szereplőgárda teljesen korrekt, hozza az elvárt szintet. John Cusack úgy tűnik, kifejezetten élvezi a folytonos rohangálást a világvége elől. Woody Harrelson kevés szerepe mellett is kimagaslik a többiek közül. Ja, és a sablonokhoz visszatérve csak annyit, persze hogy nem bírták volna ki, hogy az USA elnöke NE fekete legyen (Danny Glover).
Összegzés:
Roland Emmerich legjobb filmje a Hazafi óta. Egy szokványos katasztrófafilm, majdnem szokványos klisékkel díszítve. Látványból jeles, az effekteken csak ámulni lehet. Hiányzik belőle azonban az a plusz, amitől elgondolkozna az ember, és többször is meg szeretné nézni a filmet. Bár az is lehet, hogy csak túl sokat várok el egy katasztrófafilmtől... Ez most így egy erős 6/10.
Szünet volt, elnézés van
Becstelen Brigantyk (Inglourious Basterds)
153 perc, 2009. R: Quentin Tarantino Sz: Brad Pitt, Diane Kruger, Eli Roth, Mélanie Laurent, Christoph Waltz, Til Schweiger
Enyhe kifejezés, hogy nagyon vártam ezt a filmet, hiszen az oldal indulása óta még visszaszámlálás is működött a premier napjáig. Akkor még nem is sejtettem, hogy 2 nappal a premier előtt, egy exkluzív vetítésen lesz szerencsém megnézni. Ez tegnap este be is következett, és mostanra sikerült összeszednem a gondolataimat Quentin Tarantino legújabb mestermunkájáról.
Aki a film előtt csak az első előzetest látta, az gyorsan nézze meg a másodikat, vagy csak olvassa tovább a kritikát, mert különben könnyen megeshet, hogy csalódik a filmben. Nem azért mert rossz lenne, hanem mert másra számít (az átlagos) néző, mint amit kap. A film propagandája ugyanis azt sugallja, hogy egy náci-öldöklős, kaszabolós, vérengzős Kill Bill-t kapunk a II. VH idején. Ez azonban cseppet sincs így. Helyette egy párbeszéd centrikus, kitűnően megírt forgatókönyvvel rendelkező darabot kapunk, ami itt-ott ki van egészítve egy kis brutalitással, amolyan Tarantino módra.
A cselekmény két szálon fut, az egyikben ott vannak a brigantyk, aki valóban egy náci ölésre (és skalpolásra) szakosodott alakulat, Aldo Raine (Brad Pitt) vezetésével. A másikban pedig egy árva zsidó lány, Shosanna (Mélanie Laurent), akinek sikerül elszökni Hans Landa (Christoph Waltz) náci ezredes elől, aki családja meggyilkolásáért felelős. Az események egy moziban futnak össze, amelynek tulajdonosa időközben maga Shosanna lesz, és épp tervezik bemutatni a Harmadik Birodalom legújabb propaganda filmjét. Erre a neves bemutatóra hivatalos a teljes német vezérkar. Ez remek lehetőség a brigantyknak a háború befejezéséhez, Shosannának pedig személyes bosszúja beteljesítéséhez...
A film le sem tagadhatná, hogy Tarantino keze munkája. A Ponyvaregényhez hasonlóan itt is fejezetekre van osztva a film, és minden fejezethez külön cím is tartozik. Nagy különbség azonban, hogy most az időrenddel nem variál annyit, és a visszaemlékezésektől eltekintve lineárisan zajlanak az események. A film legnagyobb zsenialitása szerintem a jelenetekben rejlő feszültség. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy mikor elégelik meg a szereplők a bájcsevegést, és lövik szét a másikat. Ez a feszültség az első jelenettől kezdve ott van a filmben, és a végéi ott is marad.
Aki még nem látta a Ponyvaregényt, vagy ne adj isten látta, de nem tetszett neki, annak ez a film sem fog. Tarantino zsenialitása leginkább a forgatókönyvírásban mutatkozik meg, nem véletlen hogy szó szerinti idézeteket, és emlékezetes párbeszédeket tudunk felidézni az eddigi filmjeiből. Ebben a filmben is rendesen vannak ilyenek. Számomra a legemlékezetesebb talán a patkány-zsidó hasonlat Hans Landa ezredestől, rögtön a film elején.
Ejtsünk pár szót a szereplőkről is. Annak ellenére, hogy játszik a filmben Brad Pitt, nem az ő színészi játékát kell elsőként kiemelnem, hanem a Hans Landát alakító Christoph Waltz-ot. Semmi kétség, hogy élete legnagyobb szerepét kapta Tarantinótól, és ezt ő alaposan ki is használja. Az ő karaktere van a legjobban megírva, és ő csak úgy lubickol a szerepben, és nem mellesleg, 4 nyelvet beszél folyékonyan a filmben. Ha lehetne, simán odaítélném neki a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját, mert aki le tudja mosni Brad Pitt-et a vászonról, az megérdemli. Hozzá kell tenni, hogy Brad Pitt mindent kihoz a karakteréből amit lehet, déli akcentusával csak úgy ontja a poénokat, de egyszerűen a karakterben nincs annyi, mint a náci ezredesében. Kicsit egysíkúvá válik a végére, míg Landa még a végén is brillírozik. A nők közül a bájos Mélanie Laurent játéka érdemel külön említést, de Diane Kruger is hozza a tőle elvárhatót. A brigantyk közül Tarantino jó haverja, a Motel című filmet rendező Eli Roth hozza a legőrültebb figurát, méghozzá igen meggyőzően. Most kezdek rájönni, hogy egyik színész játékával sem volt gond, sőt. De ha mindenkiről írnék, jó hosszú kritika lenne. Elégedjetek meg annyival, hogy Tarantino-nak remek gárdát sikerült összehoznia, és végül külön öröm, hogy most nem a megszokott színészeivel dolgozott, mégis remek filmet hozott össze.
Tarantino filmjeiben a zene egy kihagyhatatlan szempont. A rendező elmondása szerint, ha nem filmrendező lenne, filmzene szerző/válogató-ként tudná elképzelni magát. Ezúttal kapunk westernt, David Bowie-t, és jó sok Ennio Morricone-t. Röviden, ismét csak egy emlékezetes albumot hozott össze. Már hallgatom is tegnap óta.
Negatívumot a filmről nem is tudok írni. Egyszerűen látszik rajta, hogy nagyon sok munka volt vele. Tarantino több mint 10 évig dolgozott a forgatókönyvön, és ez meg is látszik. Az operatőri munka is kiváló, különleges kameraállás is akad bőven.
Összegzés:
Tarantino eddigi legkiforrottabb munkája. Ötvözi benne mindazokat az elemeket, amiket tőle elvárhatunk. Meglepő módon a tőle megszokott brutalitásból kevesebbet mutat, de ez nem megy a film kárára. Nagyon intelligens film, amelyhez kell egyfajta érettség, hogy igazán élvezni lehessen. Aki kaszabolós akciófilmre vágyik, az inkább nézze meg újra a Kill Bill I.-et. Ez a film azonban, így ahogy van, zseniális. 10/10.
(A film utolsó mondatára válaszolva: "I think it is.")
New Moon stuff
A Twilight rajongók kedvéért itt van egy kis "anyag" a New Moon-ból. Jacob & Bella.
SZIGET 2009 - értékelés
Mint sokan észrevehettétek, volt egy kis szünet a blog írásban. Az ok nem más, mint a 2009-es SZIGET fesztivál. Rendhagyó módon, most nem filmeket, hanem koncerteket fogok értékelni, saját, szubjektív véleményem alapján.
15 együttes koncertjét néztem végig a nagyszínpadon, ezekről olvashattok rövid beszámolót a tovább után.
(Ha lesz időm, akkor egy válogatás albumot is töltök fel, az idei SZIGET legjobb számaiból.)
Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half Blood Prince)
Fantasy, 153 perc, 2009. R: David Yates Sz: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon, Helena Bonham Carter
Késve bár, de törve nem, sikerült elmennem megnézni a Harry Potter sorozat legújabb, azaz 6. részét. A sok negatív kritika ellenére megadtam neki az esélyt arra, hogy végre egy jó filmet lássak az eddigi 5 rész után. És a végeredmény? Egy erős közepes. Minden szempontból.
A legnagyobb kérdés mindig az, hogy mennyire sikerült belesűríteni két és fél órába a könyvet, és hogy milyen részeket hagynak ki teljesen. Kezdjük az elején. Az első pár perc iszonyat látványos, de teljesen felesleges. Látszik rajta, hogy csak azért csinálták, hogy a 3D-ben nézőknek legyen egy szép napjuk, vagy inkább 12 percük hogy pontos legyek. A könyv 6. része hangulatában igen nyomasztó már, és nem sok nyoma van benne a poénkodásnak. Voldemort visszatért, emberek tűnnek el csak úgy, szóval mi okuk is lenne viccelődni. A filmben azonban, gondolom a sok korosztályra való tekintettel, sokkal több humoros jelenetet tettek be, ezzel ellensúlyozva a helyzet komolyságát. Gondolok itt például Ron szerelmi bájitalos esetére, ami egy kissé, hogy is mondjam, el lett túlozva.
Amit kifejezetten sajnáltam, az Fenrir Grayback kevés szerepe. Ahhoz képest, hogy a könyvben mennyire félnek tőle, itt még a nevét se említették meg, csak ki volt írva egy plakáton. A forgatókönyvet egyébként se nagyon lehet dicsérni. Néha kicsit összevissza történnek a dolgok, néha pedig kicsit következetlenül (pl Ron meg se lepődik, mikor megtudja, hogy nem is itta meg a szerencselevet) . Gondolom ez is az időhiány számlájára írható.
Színészi teljesítménnyel nem nagyon érdemes foglalkozni. Elég ha annyit mondok Daniel Radcliff megállt a növésben, és még szerelme is magasabb nála (ez gáz). Emma Watson továbbra is jól néz ki, de aki kifejezetten lubickol a szerepében, és jól is csinálja, az nem más, mint Helena Bonham Carter. Jobb Bellatrix-ot el sem tudnék képzelni.
.jpg)
A látvánnyal amúgy nem volt gond. Látszott rajta, hogy sok idejük volt az utómunkákkal foglalkozni, miután jócskán el lett csúsztatva a bemutató. De ha már ennyi idejük volt, simán lehetett volna még egy fokkal jobb filmet csinálni. Szerintem még akkor is egy fokkal jobb lett volna, ha a film végét máshogy csinálják meg. A temetés (ez vajon spoilernek számít?) kihagyása szerintem rossz ötlet volt. Sokkal drámaibb hatása lett volna úgy. Lehet pont ezért hagyták ki.
Mindenesetre, pozitív előjelként értelmezem a filmet, a befejező, kettéosztott epizód előtt. 5 óra játékidőbe azért csak bele tudják majd sűríteni a könyv cselekményét anélkül, hogy fontos részeket hagynának ki. Legalábbis én ebben bízom, mert a Harry Potter könyvek vannak annyira jók, hogy megérdemelnek legalább egy, kifejezetten jól sikerült filmet belőlük. Ez sajnos még nem volt az.
Összegzés:
Az eddigi filmekhez képest egyáltalán nem rossz, de a könyvhöz viszonyítva szerintem még messze elmarad. A forgatókönyvön még bőven lett volna mit csiszolni. A végeredmény egy romantikus fantasy tini dráma, vígjáték elemekkel vegyítve. Remélem a Halál ereklyéi azért jobb lesz majd. 6/10.
The Lovely Bones előzetes
Peter Jackson (A Gyűrűk Ura) legújabb rendezéséhez, a The Lovely Bones-hoz a mai napon megérkezett az első előzetes. A film egy tizennégy évesen meggyilkolt kislányról szól, aki a túlvilágról figyeli hátrahagyott családját és a gyilkost, akit nem kaptak el. A főszerepben többek között Mark Wahlberg, Rachel Weiss és Susan Sarandon. Enjoy.
A videó megnézéséhez katt a képre.
A szólista (The Soloist)
Életrajzi dráma, 117 perc, 2008. R: Joe Wright Sz: Jamie Foxx, Robert Downey Jr., Stephen Root
Nagy reményeket fűztem ehhez a filmhez. Egyrészt azért, mert nagy Oscar-esélyesnek kiáltották ki a filmet, és bemutatóját el is tolták, hogy ne a Slumdog Millionaire-rel keljen versenybe szállnia. Másrészt pedig két nagyszerű színészt sikerült megszerezni a filmhez. Egyébként is megvan benne minden, amit Oscar bácsi általában szeret: igaz történet alapján, életrajzi dráma, egy zseniális tehetségről, aki mellesleg némi skizofréniában szenved. Mégis, hiányzik belőle valami, amitől igazán jó lenne a film.
A történet arról szól, hogy Steve Lopez (Robert Downey Jr.), az L.A. Times újságírója egy nap megismerkedik a hajléktalan Nathaniel-el (Jamie Foxx), egy egykori zenei őstehetséggel, aki nem mellesleg skizofréniás tünetekkel küszködik. Az újságíró elkezd cikkeket írni róla, és elhatározza, hogy mindenáron segít neki visszakerülni a normális életbe.
Ez volt a történet. De hogy igazából miről szól a film? A barátságról, és a zene felemelő erejéről.
A film nézése közben végig az volt az érzésem, hogy hiányzik belőle valami, de nem tudom megmondani mi az. Megvolt benne minden, ami egy ilyen jellegű filmben benne kell hogy legyen, de mégsem tudott lekötni. A forgatókönyv néha túl sok, néha pedig túl kevés volt. Néha nem tudtam eldönteni, hogy mi a mondanivalója a filmnek, a baráti kapcsolat fontossága, vagy a Los Angelesi hajléktalanok sanyarú helyzete. Nem tetszettek a visszaemlékezések sem, rossz volt az időzítés, és is voltak olyan fontosak, mint például a Ray című filmben. Továbbá nem tetszettek Nathaniel őrületét kifejező elemek sem, idegesítő és erőltetettnek tűnt a fejében megszólaló hang is.
Volt azért olyan is, ami tetszett. Itt van például a zene. Ne olyan zenét képzeljetek el, mint a Ray, vagy éppen a Nyughatatlan-ban. Itt nem ismerős slágerek hangzanak fel, hanem színtiszta komolyzene, Beethovennel az élen. A legszebb jelenet szerintem, amikor az alagútban Nathaniel megkapja új csellóját. Érződik rajta a zene iránti feltétlen szeretet, amivel az újságírót is lenyűgözi.
A végére hagytam azt, amivel egyszerűen nem lehet vitatkozni. ez nem más, mint a nagyszerű színészi teljesítmény. Jamie Foxx nem véletlenül Oscar-díjas, a Ray után ez a második legjobb szerepe, amiben valaha láttam. Robert Downey Jr. pedig nem véletlenül volt Oscar-díjra jelölve. Ő is nagyot alakít a filmben. De ez a tipikus esete annak, amikor két ekkor nagyágyú sem képes elvinni a hátán a filmet. Legalábbis szerintem ez csak részben sikerült.
Összegzés:
Megható dráma a barátságról, és a zene szeretetéről, nagyszerű színészi teljesítménnyel fűszerezve. Mégis, nem az igazi. Hiányzik belőle valami, amitől egyedi lenne. Talán egy jobban megírt forgatókönyv sokat segített volna rajta. Ha netán Oscarra jelölik, maximum a színészeknek szurkolok. De nekik teljes szívből. Sokat vártam a filmtől, így most csalódottságomban ez sajnos csak 5/10.
Filmelőzetes (elég jól sikerült, kár hogy a film végig nem ilyen jó)
Közellenségek (Public Enemies)
Krimi,dráma, 143 perc, 2009. R: Michael Mann, Sz: Johhny Depp, Christian Bale, Marion Cotillard, Billy Crudup, Giovanni Ribisi
Hosszú várakozás után megérkezett egyik kedvenc rendezőm legújabb filmje, a Közellenségek. Michael Mann nevéhez eddig többek között olyan filmek fűződnek, mint az Ali, a Bennfentes, a Collateral - a halál záloga, vagy az abszolút kedvenc, a Szemtől Szemben (Heat), Robert DeNiro és Al Pacino főszereplésével. Utóbbinak azért van különösen nagy jelentősége, mert sokáig úgy emlegették a Public Enemies-t, mint a Szemtől Szemben 1930-as évekbeli változatát. Persze van alapja az összehasonlításnak. Egyrészt, most is korunk legfelkapottabb férfiszínészei közül kettőt sikerült megszerezni (Depp & Bale), ráadásul egy Oscar-díjas női szereplővel bővült a gárda (Cotillard). Továbbá ugyanúgy egy gengszter és egy rendőr macska-egér harcáról szól. A hasonlóságok itt ki is fújnak, és rá kell ébredjünk, hogy bizony egy teljesen más filmmel van dolgunk.
A film igaz történeten alapul. Az 1930-as évek Amerikájában játszódik, ahol épp tombol a válság, az embereknek nincs pénzük, és részben a bankokat okolják emiatt. Ezért is történhet meg az, hogy John Dillinger (Johhny Depp) és csapata nagy népszerűségnek örvend, miközben bankokat rabolnak ki sorjában. Köszönhető ez annak is, hogy Dillingernek csak a bankok pénze kellett, nem az egyszerű munkásoké, farmeroké. Olyannyira, hogy többször vissza is adta a pénzt az ügyfeleknek. Igazi Robin Hood, csak nyíl helyett tommygunnal a kezében. J. Edgar Hoovernek az az ötlete támadt, hogy a bandita elfogását használja fel arra, hogy a Nyomozóhivatalt az országos rendőrség szintjére emelje, amiből aztán az FBI lett. Ő tette Dillingert Amerika első számú közellenségévé, és bevetette ellene az iroda legjobb nyomozóját, Melvin Purvist (Christian Bale).
A "rövid" történet összefoglalás után térjünk ré a filmre. Műfaját tekintve leginkább egy romantikus gengszter-drámához tudnám hasonlítani. A szerelmi száll Dillinger életében igen jelentős szerepet kap. Azt sajnáltam, hogy Purvist csak egy egyszerű rendőrnek ábrázolja, mindenféle háttér információ nélkül (család, feleség), de végülis a film középpontjában egyértelműen John Dillinger áll.
Johhny Depp alakítása egyszerűen fantasztikus. Jobb szerepet nem is találhatott volna magának. tökéletesen illik rá a hidegvérű, de mégis emberséges bűnöző alakja. Régen nem láttam ennyire jól, és meggyőzően játszani. Vele szemben viszont ott volt Christian Bale, akinek az alakítását már nem lehet az egekig dicsérni. Depp mellett kissé beleszürkült a filmbe, mondom ezt úgy, hogy összvissz 1 rendes közös jelenetük van. Az viszont marha jó. Marion Cotillard hozza a tőle elvárható szintet. A kihallgatásos jelentért külön dicséretet érdemel.
A film zenéjét, hangulatát, díszleteit, és jelmezeit órákig lehetne dicsérni, de erre most nincs idő. Így is elég hosszú lesz a kritika. Na jó a díszletekről annyit, hogy valós helyszíneken vették fel a jeleneteket, ott, ahol Dillinger és bandája is megfordult. Külön fel kell hívnom a figyelmet az érdekes kameramozgásokra. A film nagy részét Hd-s kézi kamerákkal vették fel, melyek könnyebbek, ezért egyszerűbb őket kézben tartani. Nekem ez bejött, de biztos van olyan, akinek nem. A hangulat mellett (ami sokszor a Maffia nevű játékra emlékeztetett), nekem személy szerint a lövöldözős jelenetek tetszettek a legjobban. Végre nem tipikus hollywoodi robbantásokat, lassításokat kapunk, hanem kőkemény, realisztikus jeleneteket, izmos fegyvereket, amelyeket legszívesebben mi is elsütnénk egyszer. Legalábbis én biztos.
Kevés negatívum van a filmben, de az épp elegendő arra, hogy ne váljon "klasszikussá". A legnagyobb talán az, hogy néha hagy időt az unatkozásra, aztán pedig nehéz újra visszazökkenni a történetbe. Másrészt meg visszagondolva néhol kicsit értelmetlen a film, legalábbis mi nem értjük, hogy mi, miért, hol és mikor játszódik éppen. Csak nézzük a gyönyörűen összerakott jeleneteket, de közben fogalmunk sincs, hogy mi történik éppen. Harmadik, és egyben utolsó negatívumként csak annyit említenék meg, hogy sok dolgot jobban ki kellett volna hangsúlyozni a filmben. Ha nem olvasok előtte utána a Dillinger sztorinak, a filmből sosem jöttem volna rá, hogy fából készült fegyverrel szökött meg a fegyházból. És mivel nem mindenki olvass utána úgy, mint én, ezért ez nem egy jó pont.
Összegzés:
Nem ez Michael Mann legjobb filmje, sőt, valószínű, hogy a top3-ba sem fér be, de ennek ellenére egy gyönyörűen megkomponált, hangulatos, érdekes film, remek jelenetekkel, kiváló szereplőgárdával, élükön a nagyszerű Johhny Depp-el, aki miatt már megérte megnézni. 8/10.
Brüno
Vígjáték, 83 perc, 2009. R: Larry Charles Sz: Sacha Baron Cohen, Alice Evans, Sandra Seeling
A Borat után viszonylag nagy elvárásokkal vártam ezt a filmet. Már az elején le kell szögeznem, hogy szerintem közel sem volt olyan vicces, mint a Borat, de mindenesetre annyi igaz, hogy Sacha Baron Cohen harmadik, és egyben utolsó alteregója (Ali G, Borat), mind közül a legmegosztóbb személyiség. Brüno egy homoszexuális osztrák riporter, divatguru, akinek saját tévéműsora van, és nem utolsó sorban még csak 19 éves :) True story.
Amíg a Boratban (egy-két jelenettől eltekintve) nem a gusztustalan jelenetek voltak hangsúlyban, addig a Brüno-ban többször fogtam a fejemet, "na ne már" arckifejezéssel. A témája miatt, még ha vicces is, homofóboknak nem ajánlom. Én végig próbáltam más dolgokat előtérbe helyezni, és a melegségen túl meglátni a film mondanivalóját. Nem mondanám biztosra, hogy ez sikerült is. Mindenesetre örülök, hogy lány társaságban néztem meg (kösz Timi), mert így nem kellett hülye pillantásokat vetnem a haverokkal, mikor álló (és forgó) hímvesszőt mutat totálban a kamera.
Sacha Baron tehetségét és belevalóságát vitatni nem nagyon lehet. Nagy bátorság (vagy őrültség?!) kell ahhoz, hogy ennyiszer hülyét csináljon magából az ember, csak azért, hogy minket szórakoztasson.
Ali G Borat Brüno
A film annyiban hajaz a Boratra, hogy
ugyanúgy az áldokumentum szerű elemeket alkalmazza (rejtett kamera,
kézi kamera), de kevés sikerrel. A Boratban sokkal hihetőbb az egész, a
történet szerint is van egy operatőr, míg itt ez hiányzik. Kicsit olyan
szedett vetett hatása van az egésznek.
Vannak azért poénok, és jelenetek, amik miatt érdemes megnézni a filmet, de ezeknek a felét már az előzetesben lelőtték, a másik felét meg majd úgyis meg lehet nézni youtube-on. 3 részletet emelnék ki, amiért nem bántam meg a film megnézését.
1) A film legeleje. Üniversal feirat és egy odaillő zene. Check.
2) A film tetőpontja. Titanic, ketrecharc.
3) A film legvége. Karitatív videó, egy pár "amatőr" énekes közreműködésével.
Összegzés:
Elég röviden össze tudom foglalni mi tetszett a filmben. Az eleje (kb. az első 20 perc), meg a vége (kb az utolsó 20perc). Legjobb esetben is csak 40 percnyi szórakozást biztosított így a film, ami a teljes játékidejének pont a fele. Így tehát nem meglepő az 5/10-es értékelés.
Jégkorszak 3 - A Dínók Hajnala 3D (Ice Age: Dawn of the Dinosaurs 3D)
Animációs film, vígjáték, 100 perc, 2009. R: Carlos Saldanha Sz: John Leguizamo, Ray Romano, Denis Leary, Simon Pegg, Queen Latifah
A Jégkorszak 1 volt számomra az első olyan animációs film, amely színvonalában majdnem elérte, vagy legalábbis megközelítette az etalont, azaz a jó öreg Oroszlánkirály-t. Persze fel lehet itt sorolni vagy 20 "jó" animációs filmet, ami azóta készült (ebből több Oscar díjat is nyert), de nekem egyik sem nyerte el igazán a tetszésemet. Kivétel talán a Madagaszkár. Wall-E pedig kissé csalódás volt. Na majd az UP! kárpótol remélem.
De most vissza a Jégkorszakhoz. A második rész egyértelműen csalódás volt számomra. Gondolom csak nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy a mamut menyétnek képzeli magát. A harmadik rész ezzel szemben ismét visszahozta számomra valamennyire azt a régi érzést, hogy miért is tetszett anno annyira az első rész.
A történetről csak röviden. Mint a címből is látszik, újabb állatfajjal ismerkedhetünk meg, méghozzá nem is akármilyennel. A jégkorszak talaja alatt nyílik egy eddig ismeretlen világ, amely tele van nagyobbnál nagyobb dinoszauruszokkal. Hőseink ide kelnek útra, hogy megmentsék Sid barátjukat. A történetben az eddigi részeknél sokkal fontosabb szerephez jut a család fogalma, ugyanis Manny és kedvese (aki már nem képzeli magának menyétnek:P) 
kisbabát várnak.
Egy kis kitérés:
A technika fejlődésével egyre több film kerül a mozikba 3D-ben is. Ez az animációs filmekre külön igaz. Csodálkozom is, hogy a Wall-E még kimaradt ebből a sorból. Rajta kívül viszont a legtöbb animációs film 3D-ben is megtekinthető. Két féle 3D van ugyebár, az IMAX 3D és az egyre elterjedtebb Digitális 3D. Bővebb információt ebben a cikkben találtok a dologról.
A lényeg, hogy ha lehet, ajánlom mindenkinek 3D-ben nézni a filmeket, mert többekkel együtt én is úgy gondolom, hogy ez a jövő. A szakdolgozatom is erről fog szólni, úgyhogy akit érdekel a téma, jövő ilyenkor elolvashatja 40 oldalon keresztül.
Egy több részes film esetében, legyen az akár animációs, akár nem, fontos az új szereplők megjelenése, akik izgalmasabbá, színesebbé teszik a történetet. Ezt itt most (a 2. résszel ellentétben) kifejezetten jól oldották meg, és érdekes szereplőkkel gazdagították a palettát.
A film pozitívumai közé tartoznak továbbá: a látványos jelenetek (3D, lassítások); a szórakoztató történet; és nem utolsó sorban a továbbra is vicces karakterek (akár régi, akár újak).
A végére már csak egy költői kérdés maradt: Ha még a menyétek is tudnak beszélni, a dinoszauruszok miért nem?! (és a kis dínók akkor hogyan ordibálták a filmben, hogy "mama"?!)
Összegzés:
Azt hozza, amit egy ilyen folytatástól elvárhatunk. Szórakoztató, tanulságos, és jól néz ki a vásznon. De semmi több. Először 7/10-et akartam adni, de aztán meggondoltam magam, mert ha az első rész nálam 8/10, a második 4/10, akkor a harmadik csak 6/10 lehet.
Jennifer's Body poster
Ha már az előzetest kitettem, a plakáttal sem tehetek kivételt. Férfitársaim nagy örömére itt van Megan Fox, és a Jennifer's Body plakátja. Előzetes meg itt nézhető. Ígérem nem minden plakátot teszek ki ekkorába :)
The Hurt Locker
Háborús dráma, 130 perc, 2008 R: Kathryn Bigelow Sz: Jeremy Renner, Anthony Mackie, Brian Geraghty, Guy Pearce, Ralph Fiennes
A Sólyom Végveszélyben óta nem láttam hasonlóan színvonalas és izgalmas háborús filmet. Egy korábbi bejegyzésemben már megemlítettem, hogy ez a tavalyi Velencei Filmfesztivál díjnyertes filmje. Kicsit olyan, mint a Bőrnyakúak, Az Iraki misszió, és a Generation Kill keveréke, de azokból is csak a legjobb alapanyagok felhasználásával.
A történet középpontjában egy Irakban szolgáló. 3 fős osztag áll, azon belül is James őrmester, aki a bombák hatástalanítására specializálódott. Ő az, aki minden egyes alkalommal centikről néz farkas szemet a halállal. Hogy milyen bevállalósnak/őrültnek kell lenni ehhez a feladathoz, az a filmből tökéletesen kiderül. A film nincs teleaggatva robbantásokkal és lövöldözésekkel, de amik vannak, azok mindent pénzt megérnek. Az első robbanós jelenet szerintem az eddigi ÉV LEGJOBB JELENETE. Michael Bay is megirigyelhetné milyen jóra sikeredett. Ennél jobb kezdést el sem tudnék képzelni.
A film legfőbb pozitívuma szerintem a feszültségkeltés. A legtöbb jelenet egyszerűen odaszögez a székhez (vagy akármiben is ülj) és nem hagy onnan felkelni. A kiszámíthatatlanság, amikor nem tudjuk ki hal meg hirtelen, adja az izgalom 60%-át. További 30%-at pedig a különleges és rendhagyó kameraállások. A maradék 10%-ot mindenki maga döntse el.
A szereplőkkel kapcsolatosan szokatlan helyzet áll fent. Kevésszer látunk olyat, hogy a mellékszereplők (de még a legjelentéktelenebbek is) sokkal híresebbek, mint maguk a főszereplők. A főszerepben a számomra eddig teljesen ismeretlen Jeremy Renner-t láthatjuk, aki meglehetősen szimpatikus, és elismerően jó alakítást nyújt. Kinézetileg az O.C-s Ryan (Ben McKenzie) és a Transformeres "kölyök" (Shia LaBeouf) keveréke. Szerintem. Ha már szó esett a mellékszereplőkről is, említsünk meg pár nevet a rend kedvéért: Ralph Fiennes, Guy Pearce, David Morse, vagy éppen a Lost-ból jól ismert, bájos, Evangeline Lilly.
Igazából csak egy dolog, vagy inkább úgy mondom rész nem tetszett a filmben. Nagyjából a 3/4-énél kicsit leül a történet, és bevallom, hagyott egy kis időt az unatkozásra is. Továbbá most sem értem még, mi volt a szerepe az "éjszakai magánakciónak". Aki látta már a filmet, az kérlek bátran ossza meg velem véleményét. Mindenesetre, a vége azért bőven kárpótolt ezekért a kisebb-nagyobb félresiklásokért.
Összegzés:
Nagyon vártam a filmet, és szerencsére egyáltalán nem csalódtam benne. Aki hiányolt az elmúlt években egy izgalmas, háborús témájú filmet, de nem Transformers szintű akciókra vágyik, annak ez a tökéletes választás! Nálam ez szigorú osztályzással is 8/10. És simán újranézős. Szerintem.
Filmelőzetes (hangulatfelkeltőnek tökéletes)
Keresés
Legjobban várt filmek
Kedvencek
Mozikban fut?
Értékelés szerint
- 1/10 (1)
- 2/10 (1)
- 3/10 (1)
- 4/10 (0)
- 5/10 (4)
- 6/10 (8)
- 7/10 (6)
- 8/10 (10)
- 9/10 (3)
- A legjobbak: 10/10 (2)
- Animációs (2)
- Blog news (3)
- Csütörtöktől a mozikban (8)
- Magyar filmek (1)
- Okosságok (10)
- Plakátok (6)
- Saját filmek (2)
- Szavazások (1)
- Trailers (11)
Linkek
Várva várt premier
Utolsó kommentek
- Halálos Iram (Fast & Furious), Pocahontas: Jááj én nagyon bízom benne,hogy lesz 5.rész is... »
- Jennifer's Body előzetes, Pocahontas: Hát....mindenki főleg a szép Megan miatt nézi majd meg... »
- Twilight rajongóknak: New Moon poszter, Diána: Bellának lehet, hogy valójában Edwardot kellene megfognia, de ebben a... »
- Twilight rajongóknak: New Moon poszter, kami: háát nekem ez a kép egy kicsit furcsa mert bellának... »
Legtöbb komment
- 2012 (1)
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. november
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- Az összes »