brigantyk bejegyzései 
Becstelen Brigantyk (Inglourious Basterds)
153 perc, 2009. R: Quentin Tarantino Sz: Brad Pitt, Diane Kruger, Eli Roth, Mélanie Laurent, Christoph Waltz, Til Schweiger
Enyhe kifejezés, hogy nagyon vártam ezt a filmet, hiszen az oldal indulása óta még visszaszámlálás is működött a premier napjáig. Akkor még nem is sejtettem, hogy 2 nappal a premier előtt, egy exkluzív vetítésen lesz szerencsém megnézni. Ez tegnap este be is következett, és mostanra sikerült összeszednem a gondolataimat Quentin Tarantino legújabb mestermunkájáról.
Aki a film előtt csak az első előzetest látta, az gyorsan nézze meg a másodikat, vagy csak olvassa tovább a kritikát, mert különben könnyen megeshet, hogy csalódik a filmben. Nem azért mert rossz lenne, hanem mert másra számít (az átlagos) néző, mint amit kap. A film propagandája ugyanis azt sugallja, hogy egy náci-öldöklős, kaszabolós, vérengzős Kill Bill-t kapunk a II. VH idején. Ez azonban cseppet sincs így. Helyette egy párbeszéd centrikus, kitűnően megírt forgatókönyvvel rendelkező darabot kapunk, ami itt-ott ki van egészítve egy kis brutalitással, amolyan Tarantino módra.
A cselekmény két szálon fut, az egyikben ott vannak a brigantyk, aki valóban egy náci ölésre (és skalpolásra) szakosodott alakulat, Aldo Raine (Brad Pitt) vezetésével. A másikban pedig egy árva zsidó lány, Shosanna (Mélanie Laurent), akinek sikerül elszökni Hans Landa (Christoph Waltz) náci ezredes elől, aki családja meggyilkolásáért felelős. Az események egy moziban futnak össze, amelynek tulajdonosa időközben maga Shosanna lesz, és épp tervezik bemutatni a Harmadik Birodalom legújabb propaganda filmjét. Erre a neves bemutatóra hivatalos a teljes német vezérkar. Ez remek lehetőség a brigantyknak a háború befejezéséhez, Shosannának pedig személyes bosszúja beteljesítéséhez...
A film le sem tagadhatná, hogy Tarantino keze munkája. A Ponyvaregényhez hasonlóan itt is fejezetekre van osztva a film, és minden fejezethez külön cím is tartozik. Nagy különbség azonban, hogy most az időrenddel nem variál annyit, és a visszaemlékezésektől eltekintve lineárisan zajlanak az események. A film legnagyobb zsenialitása szerintem a jelenetekben rejlő feszültség. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy mikor elégelik meg a szereplők a bájcsevegést, és lövik szét a másikat. Ez a feszültség az első jelenettől kezdve ott van a filmben, és a végéi ott is marad.
Aki még nem látta a Ponyvaregényt, vagy ne adj isten látta, de nem tetszett neki, annak ez a film sem fog. Tarantino zsenialitása leginkább a forgatókönyvírásban mutatkozik meg, nem véletlen hogy szó szerinti idézeteket, és emlékezetes párbeszédeket tudunk felidézni az eddigi filmjeiből. Ebben a filmben is rendesen vannak ilyenek. Számomra a legemlékezetesebb talán a patkány-zsidó hasonlat Hans Landa ezredestől, rögtön a film elején.
Ejtsünk pár szót a szereplőkről is. Annak ellenére, hogy játszik a filmben Brad Pitt, nem az ő színészi játékát kell elsőként kiemelnem, hanem a Hans Landát alakító Christoph Waltz-ot. Semmi kétség, hogy élete legnagyobb szerepét kapta Tarantinótól, és ezt ő alaposan ki is használja. Az ő karaktere van a legjobban megírva, és ő csak úgy lubickol a szerepben, és nem mellesleg, 4 nyelvet beszél folyékonyan a filmben. Ha lehetne, simán odaítélném neki a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díját, mert aki le tudja mosni Brad Pitt-et a vászonról, az megérdemli. Hozzá kell tenni, hogy Brad Pitt mindent kihoz a karakteréből amit lehet, déli akcentusával csak úgy ontja a poénokat, de egyszerűen a karakterben nincs annyi, mint a náci ezredesében. Kicsit egysíkúvá válik a végére, míg Landa még a végén is brillírozik. A nők közül a bájos Mélanie Laurent játéka érdemel külön említést, de Diane Kruger is hozza a tőle elvárhatót. A brigantyk közül Tarantino jó haverja, a Motel című filmet rendező Eli Roth hozza a legőrültebb figurát, méghozzá igen meggyőzően. Most kezdek rájönni, hogy egyik színész játékával sem volt gond, sőt. De ha mindenkiről írnék, jó hosszú kritika lenne. Elégedjetek meg annyival, hogy Tarantino-nak remek gárdát sikerült összehoznia, és végül külön öröm, hogy most nem a megszokott színészeivel dolgozott, mégis remek filmet hozott össze.
Tarantino filmjeiben a zene egy kihagyhatatlan szempont. A rendező elmondása szerint, ha nem filmrendező lenne, filmzene szerző/válogató-ként tudná elképzelni magát. Ezúttal kapunk westernt, David Bowie-t, és jó sok Ennio Morricone-t. Röviden, ismét csak egy emlékezetes albumot hozott össze. Már hallgatom is tegnap óta.
Negatívumot a filmről nem is tudok írni. Egyszerűen látszik rajta, hogy nagyon sok munka volt vele. Tarantino több mint 10 évig dolgozott a forgatókönyvön, és ez meg is látszik. Az operatőri munka is kiváló, különleges kameraállás is akad bőven.
Összegzés:
Tarantino eddigi legkiforrottabb munkája. Ötvözi benne mindazokat az elemeket, amiket tőle elvárhatunk. Meglepő módon a tőle megszokott brutalitásból kevesebbet mutat, de ez nem megy a film kárára. Nagyon intelligens film, amelyhez kell egyfajta érettség, hogy igazán élvezni lehessen. Aki kaszabolós akciófilmre vágyik, az inkább nézze meg újra a Kill Bill I.-et. Ez a film azonban, így ahogy van, zseniális. 10/10.
(A film utolsó mondatára válaszolva: "I think it is.")
Inglourious Basterds poszterek
Megérkeztek az első plakátok a legújabb Quentin Tarantino filmhez. Tudjátok ahol egy második világháborús alakulat nácikat gyilkol, Brad Pitt vezetésével. Igen ütősre sikerültek a poszterek, és érdemes közelebbről is megvizsgálni szimbolikus jelentésüket. Nálunk Becstelen Brigantyk néven fut majd a film, augusztus 20.-ai premierrel. Ez sajnos még messze van.
Az első előzetest azonban ITT találjátok.




