emmerich bejegyzései 
2012
158 perc, 2009. R: Roland Emmerich Sz: John Cusack, Amanda Peet, Thandie Newton, Woody Harrelson, Danny Glover, Oliver Platt
Roland Emmerich (A Függetlenség Napja; Holnapután) ismét a világ elpusztítását hozta el nekünk, ezúttal még monumentálisabb formában. Elég, ha annyit mondok, ha a Függetlenség Napja 1996-ban ilyen effektekkel lett volna tele, még most is és tátott szájjal ülnék a Flórián Mozi 8. sorának 10-es székében. Eltelt 13 év, ami a technika rohamosan fejlődő világában kb 100 évnek számít, és lám, itt ez a film, amely tökéletes demonstrációja annak, mire képes a jelen filmgyártása, ami a látványt illeti. Azt, hogy mire képes a jövő filmgyártása, remélem, megtudjuk az Avatar után (bemutató: december 17!).
Ami tehát az effekteket illeti, semmi panaszunk nem lehet. Aki "látványorgiára" avagy "vizuális kielégülésre" vágyik, az nem bánja meg, ha erre vált jegyet a moziban. Aki viszont sablonmentes, NHP-s (No Happy Ending), elgondolkodtató filmre vágyik, az inkább maradjon otthon (...és nézze meg a Let The Right One In-t / Engedj Be!; kritika nemsokára várható.)
A film kliséivel érdemes külön foglalkozni. Gondolom, mondanom sem kell, hogy nem árt ha agyunkat csökkentett üzemmódra kapcsoljuk annak érdekében, hogy a film 2/3-a élvezhető legyen. Ha ezt nem tennénk meg, nem tudnánk túllépni az olyasféle problémákon, mint például: miért kell a repülővel 10 méterre a föld felett szállni? Vagy éppen miért kell az egész emberiség sorsát kockára tenni, pár milliárdos életéért? Ellensúlyozásul viszont találtam pár példát arra is, amikor nem pont az történt, amire vártam, ami egy ilyen kaliberű film esetében nem sokszor történik meg. A legjobb példa talán az elnök búcsú beszéde, "Isten áldja Amerikát" nélkül.

A film történetéről nem nagyon érdemes beszélni. A maják megjósolták a világvégét 2012. december 21.-ére, ami természetesen be is következik. Van egy apánk, aki a munkájának élt, keveset foglalkozott családjával, felesége elhagyta és mással él, gyerekeit pedig keveset látja. Innentől kezdve csak menekülnek végig. A leírás alapján ez lehetne akár a Világok Harca is, de azzal ellentétben, ebben fontosnak mondható mellékszálak is futnak, melyekre most külön nem térek ki.
A szereplőgárda teljesen korrekt, hozza az elvárt szintet. John Cusack úgy tűnik, kifejezetten élvezi a folytonos rohangálást a világvége elől. Woody Harrelson kevés szerepe mellett is kimagaslik a többiek közül. Ja, és a sablonokhoz visszatérve csak annyit, persze hogy nem bírták volna ki, hogy az USA elnöke NE fekete legyen (Danny Glover).
Összegzés:
Roland Emmerich legjobb filmje a Hazafi óta. Egy szokványos katasztrófafilm, majdnem szokványos klisékkel díszítve. Látványból jeles, az effekteken csak ámulni lehet. Hiányzik belőle azonban az a plusz, amitől elgondolkozna az ember, és többször is meg szeretné nézni a filmet. Bár az is lehet, hogy csak túl sokat várok el egy katasztrófafilmtől... Ez most így egy erős 6/10.
